Top

Huesa utazás Tasmaniába – 2019. április 14 – 19.

A Huesa kirándulása Tasmaniában, Ausztrália sziget tagállamában Hobart-ban indult, április 14-én reggel, Cô-val és egy 44 hallgatóból álló csoporttal. Az egész csoport nagyon boldog volt, pozitív, és izgatott.

Hobart Tasmania fővárosa, és a sziget délkeleti partján fekszik, a Mt. Wellington, első állomásunk lábánál. A csúcsáról átfogó kilátásunk nyílt a városra és a partvonalra. Micsoda gyönyörű panoráma – vízi utak, öblök, kis szigetek, tiszta kék ég, és sok zöld terület. De a csúcson több látnivaló is volt, mint a nagyszerű kilátás: bozót sétányok, érdekes sziklák, madarak, törpe kenguruk… A környék felfedezése után a csoport összegyűlt egy szép kis helyen, a sziklákon ülve éreztük a szelet és a napot, miközben Cô szavait hallgattuk, megihletve a hely energiája által.

Ezután következett az ebédidő, és alkalmunk volt meglátogatni a Franklin rakpartot, mely micsoda kellemes hely! A Mures Lower Deck-nél egészséges ételek választéka várt, friss, és minden ízlésnek megfelelő finom tengeri csemegék. Emellett, kilátással a tengerre, és jó társaságban étkezni mindig kellemes.

A rakparton eltöltött pompás idő után visszamentünk a kocsikhoz, hogy nekivágjunk az útnak, és elautózzunk következő úti célunkhoz, Port Arthur-ba, ahol az első két éjszakát töltjük majd. Micsoda kellemes meglepetés várt, amikor megérkeztünk a Stewarts Bay Lodge-ba. Egy erdőben helyezkedett el, az öböl mellett, szép és kényelmes házikókkal.

Másnap reggel, a hideg idő ellenére korán keltünk, és tanúi voltunk a napkeltének a tó mellett, miközben a jógát gyakoroltuk, hogy megvilágosítsuk a testet és a lelket, felkészítve magunkat egy újabb napra.

A második napon látogattuk meg Port Arthur történelmi helyszínét – egy szabadtéri múzeumot, Ausztrália egyik leghíresebb börtönét, mely a világörökség része, és valaha úgy ismerték, mint olyan „börtönt, melyből lehetetlen megszökni”. A buja zöld pázsitokkal, gyönyörű kertekkel, és nyugodt levegőjével nehéz elképzelni Port Arthur-t, mint kegyetlen börtönt, ahol fénykorában több, mint 1000 elítéltet tartottak. A legendák szerint a „visszajáró kísértetek” még mindig zavart keltenek arrafelé. Jó, hogy a spirituális utunkon már megtanultuk, hogy ne ítélkezzünk, legyünk semlegesek, és tartsuk pozitívan gondolatainkat, túljutva jón és rosszon. Ez az egyedüli hozzáállás, mely meg tud minket védeni, biztonságban tartva minket, és távol a negatív rezgésektől, melyek le tudnának húzni, vagy rossz interferenciákat teremteni a mágneses mezőnkben. Tiszta szándékkal és pozitív hozzáállással mindig szeretetet, fényt, és együttérzést tudunk sugározni. Számos leckét tanulhattunk meg életről és halálról; jóról és rosszról; helyesről és gonoszról. Túl tudtunk jutni a negatív történeteken, és megyünk tovább pozitív hozzáállással az élethez, hogy ne ismételjük meg ugyanazokat a hibákat, és ne essünk bele folyton ugyanabba a „gödörbe”. Huesa csoportunk szép időt tölthetett el ott, körbesétálva a kerteket; áthaladva portálokon, kapukon, miközben a csengő harangok megáldottak minket – mint különleges „vendégfogadás” a részünkre –, örömünket lelve a hajókázásban az öblön keresztül, felmászva egy dombra… ismét, és a panoráma annyira gyönyörű volt… Mielőtt elhagytuk a helyet, végeztünk egy jó meditációt azzal a szándékkal, hogy legjobb kívánságaikat küldjük a raboknak, akik itt voltak, az ősöknek, és a hely és a vidék őrzőinek.

Délután kicsivel még többet fedeztük fel Port Arthur területéből, Eaglehawk Neck-be véve az irányt, hogy megnézzünk egy mozaik járdát. A Kalózok Öblének partján megtalált sajátos apró kockás kövezetet egy tengeri terasz alkotja homorú behorpadásokkal, mely úgy néz ki, mint egy mozaik.

A harmadik nap kezdődik, és még néhány óra autózásra számítunk aznap. Így semmi sem jobb, mint jógával kezdeni a napot a tónál, szép vékony homokon. A napkelte kiváltképp különleges volt azon a reggelen, a bíbor és rózsaszín különféle árnyalataival megtöltve az eget, mely megihletett minket.

Az úton a nap első állomása a Swansea Beach Park volt, ahol az elragadó, váltakozva sötét és világoskék színű tenger tárult elénk fehér homokkal, és sok partra néző házikóval.

Néhány kilométerrel odébb elértük a Freycinet Nemzeti Parkot, és útnak indultunk a híres Wineglass Öbölre néző kilátási ponthoz, mely egyike Tasmania legtöbbet fotózott látványosságainak. A Freycinet Nemzeti Park zsúfolva van természeti kincsekkel, köztük a Hazards hegylánc rózsaszín gránit csúcsaival, bájos öblökkel, fehér homokpartokkal, és madarakkal teli lagúnákkal. A visszaút lefelé a kilátási ponttól a parkolóig különféle ösvényeken vezetett minket keresztül, és még többet fedezhettünk fel a területből. Szerencsére bőven volt időnk, hogy jól érezzük magunkat, így jobban össze tudtunk kapcsolódni az ottani természettel. Párszor megálltunk itt-ott, egy sziklánál, vagy megölelni egy fát.

Ezután még másfél óra autózás, míg elértünk Scamander-be. Micsoda különleges éjjelünk volt aznap, csodás vacsorával, mely egybegyűjtötte az egész csoportot a shamballa legjobb szellemében. Az étterem már zárva volt nekünk. Néhány nagy, tíz- vagy többszemélyes asztal közelebb hozott minket egymáshoz. Egészséges és könnyű vacsorával vendégeltek meg minket, sült hallal, zöldségekkel, rizzsel, salátával és sült krumplival. Egyszerű, de ízletes. Páran a desszertre is maradtak, mely szintén nagyon könnyű volt, különleges kókusz krém, helyi gyümölcsökkel keverve.
Nagyszerű nap volt, így hogy is ne aludtunk volna jól? De csak azután, hogy kis időt szenteltünk arra, hogy megköszönjük az életnek mindazt, amit átéltünk.

Bámulatos, hogy az élet hogyan hozza számunkra a legjobbat mindabból, amire szükségünk van, amikor a megfelelő frekvencián vagyunk. Másnap reggel az az öröm ért minket, hogy a jógát egy szép, lágy zöld fűvel borított területen gyakorolhattuk, mely egy csatornára nézett. A víz ismét jelen volt velünk jógázás közben, és úgy helyezhettük el a jóga matracunkat, hogy a napkelte felé nézzünk.

A negyedik napra alapvetően az volt a terv, hogy egész nap autózunk. De jó, hogy az Univerzum mindig talál rá módot, hogy meglepjen minket.

Sok órányi autózás után még mindig egyáltalán nem unatkoztunk Tasmania szépsége folytán, bárhová is nézünk. Elérkeztünk egy Cosy Corner South nevű helyre. Ez egy camping terület a gyönyörű parton a Binalong Öbölnél. És a meglepetésünk éppen ott várt minket.

Először azt gondoltuk, hogy csak készítünk pár képet, és egy gyors pillantást vetünk a partra. Majd hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy körben futkározunk a fehér homokon, mint a boldogan játszó gyerekek. És meg se álltunk, míg el nem értünk egy érdekes nagy sziklacsoportot a part nyugati végén. Néhány sziklának narancs színű volt a teteje, mások olyan nagyok voltak, hogy az egész csoport könnyen belefért volna összejövetelt tartani. Ideje volt leülni és pihenni, miközben Cô bölcs és inspiráló szavait hallgattuk. Nagyon különleges volt a hely energiája. A megszokott meditáció helyett inkább olyan érzést volt, mint egy áldás. Mind szeretettel, fénnyel, és hálával telve hagytuk el a helyet.

Még mindig pár óra autózás állt előttünk, hogy elérjünk a szállodánkhoz. Az úton a váratlan még egyszer nekünk ütközött – a Lease 65 vízi állat tenyésztő St. Helens-nél.

A Lease 65 vízi állat tenyésztő egy osztriga farm. Kiváló minőségű osztrigákat tenyésztenek, különféle méretben. Nagyon szépen fogadtak minket, áttekintő képet adva arról, hogy működnek ott a dolgok. Az osztrigákat az ottani rendkívüli vízi és környezeti feltételek miatt tartják kiváló minőségűnek. Miután ismereteket szereztünk a termelésről, és felfedeztük a farmot, alkalmunk volt megkóstolni a helyszínen azokat a különleges osztrigákat. Hmm… fincsi… olyan friss, könnyű és ízletes! Kiváló minőségű osztrigák citrommal!

Néhány perccel azelőtt, hogy megérkeztünk a Discovery Parks Lodge-ba, aznap éji szállásunkra, vízbeavatásban volt részünk az úton. Elkapott egy heves, erős eső. A megérkezés erőpróbát jelentett, mivel a szállás az erőben helyezkedett el, a Cradle hegy lábánál. Érdekes volt megfigyelni az egész csoport kiváló hangulatát, mellyel a helyzetet kezelte. Minden kunyhó 4 – 6 főnek nyújtott szállást, újabb lehetőség gyakorolni a Shamballa szellemét. Azt kell mondjam, hogy elég jól csináltuk.

A heves eső egész éjszaka tartott, és reggel még mindig nagyon esett, de ez arra ösztönzött minket, hogy még alkalmazkodóbbak és rugalmasabbak legyünk, és örüljünk annak, amink van. Kiváló alkalom, hogy gyakorlatban alkalmazzuk, amit a HUESA iskolánkban az életről tanultunk. Ha nem tudunk kimenni jógázni, akkor a kis kunyhó belseje is megfelel. Csak el kellett tolnunk a bútorokat és a bőröndöket, hogy teret csináljunk a 6 jógamatracnak. Jó móka volt. Ha akarjuk, minden lehetséges.

A jóga után még mindig nem tudtuk, lehetséges lesz-e megnézni a hegyet, az eső miatt. Így kihasználtuk az időt egy jó reggelire, míg vártuk, hogy elálljon az eső. Máris összeszedtük a csoportot, és egyenesen a Látogató Központba mentünk, ami pont átellenben volt az úton. Az Univerzum ismét a mi oldalunkon játszott, hogy segítsen nekünk.

Olyan sok túraút van, annyi mindent lehet felfedezni a Craddle hegyen, hogy minibuszokat kínálnak a látogatóknak, hogy egyes pontokig elvigye őket. Mi közvetlenül az utolsó megállóig mentünk, a hegy legtetejére, ahol egy gyönyörű tó van. Az volt az elgondolás, hogy körbejárjuk a tavat. És megcsináltuk! 2 és fél óránkba tellett, hogy elérjük a célunkat. Itt-ott megjelent az eső, hogy megáldjon minket. Egyedülálló élmény volt körbesétálni a tavat, a csodálatos tájjal, szivárványokkal, és az erdei lények erős energiájával. Micsoda szent hely! Mennyi tanulás! Mekkora ajándék ott tölteni az egész délelőttöt, míg le nem jövünk a hegyről és ismét nekivágunk az útnak.

A nap végére megérkeztünk Stanley-be. Még nem volt sötét, és először láthattuk az impozáns monolitot a tenger mellett, fő motivációnkat, amiért meglátogattuk a helyet. Stanley, a történelmi falu a Nut, egy ősi vulkáni dugó maradványainak lábánál bújik meg.
Csütörtök volt, Nagypéntek előestéje, és még volt nálunk néhány tálcával a finom osztrigából a Lease 65-ből, amit még nem volt alkalmunk megenni. Így mind összegyűltünk a hotel éttermében az „utolsó vacsoránkra” – nagyszerű módja eltölteni utolsó közös esténket.

Korán reggel szokás szerint találkoztunk a jógán. A terület nem kínált megfelelő feltételeket, hogy elhelyezzük a matracokat, ezért úgy döntöttünk, a 32 gyakorlatos jógát végezzük, az első jóga sort, melyet megtanultunk. Néhány perccel azután, hogy elkezdtük a gyakorlást, észrevettük, hogy az összes bárány, mely a következő háznál a szomszéd füvét eszegette, abbahagyta az evést, és felemelte a fejét, hogy mókás ábrázattal bámuljon minket. Nem tudtuk megállni, abba kellett hagynunk egy pillanatra, hogy nevessünk.

Mielőtt elhagytuk a várost, ideje volt meglátogatni a Nut-ot. A csúcsra vezető nagyon meredek gyalogút nem tört le minket. Lassan kezdtünk felfelé sétálni az úton, míg el nem értük a tetejét. Viszont odafent alkalmunk volt körbejárni a monolit teljes felületét. Tényleg érdemes volt. A felkelő nap, a hűvös reggeli szellő, a csend, és előttünk a végtelen sötétkék tenger. Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor mély hálával csodáltuk a természet szépségét, és hallgattuk Cô bölcs szavait, aki felhasznál minden alkalmat az életben, hogy segítsen megvilágosítani a lényünk, és mindenek felett, hogy teljességgel emberiek legyünk.

Az utazás majdnem véget ért. A járataink a Launceston reptérről indulnak majd késő délután, de Nagypéntek volt, és még mindig sok felfedezni való várt.

Tele örömmel és energiával, a csoport körbejárta Penguin városát, egy part menti várost, félúton Launceston felé, míg úgy nem döntöttünk, hogy megállunk egy parkban, hogy tegyünk egy sétát. Végül találtunk egy piknikhez való szép helyet. Csodás időt töltöttünk a parkban, beszélgetéssel és megosztozással, miközben a füvön ültünk egy nagy, erős, és gyönyörű fa árnyéka alatt. Számomra ez tökéletes befejezésnek tűnt.

Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Cô-nak a fényéért, bölcsességéért és iránymutatásáért az egész utunk során, és szintén megköszönöm az egész csoportnak, hogy megtartotta a jó hangulatot még a leg erőt próbálóbb pillanatokban is, az egység, együttműködés, összefogás, és osztozás szellemével. Hobart-tól, a sziget délkeleti részéről Launceston-ig, észak-nyugat felé, a Huesa csoport a Shamballa szellemében szelte át Tasmaniát.

Letícia Do Canto Menezes Matheus

Share