Értékeld azt, amid van, és amit kapsz

Üdvözlet a Napi Globális Meditációnkon. Ma örömmel látunk benneteket, hogy kapcsolódjatok be a Grand Canyonba Arizonában, az U.S.A.-ban, amely egyike a gyönyörű csodáknak a Föld bolygónkon. A természet olyan sokat tudna adni nekünk, de mi ritkán értékeljük azt, amink van, és amit kapunk.

Emlékeztetjük egymást, hogy emlékezzünk rá, kik vagyunk – Emberi Lények vagyunk, nem Emberi Cselekvők vagyunk – túl sokat cselekedtünk, cselekszünk, és túl sokat teszünk, teszünk, teszünk… Ha leállunk, és legyünk a valódi én, és ha becsben tartjuk a Föld Anyát, ha becsben tartjuk a Természetet, és megbecsülésben éljük életünk minden percét a Földön, képesek leszünk megmenteni a Föld bolygónkat.

Most a Föld Anyánkon múlik, hogy támogassa az életet a Földön, és hogy megtegyük ezt a nagy átalakulást ebben az időben, ebben a vertikális időben. Az idő nagyon relatív. Egy nap felérhet egy évszázaddal. Egy perc felérhet egy évvel. Tehát befelé kell fordulnunk, és fel kell hagynunk azzal, hogy odakint kutatjuk azt a boldogságot, amit kívül kerestünk.

Az örök belső öröm, a valódi énünk öröme, ennek a láthatatlan energiának az öröme támogatni fog minket; megadja nekünk az új látásmódot… ha összekapcsolódunk a Föld Anyánk energiájával, az égével, minden élőlényével ezen a Föld bolygón… Egyek vagyunk, egyetlen forrásból származunk, és ha megértjük ezt, ha fogadalmat teszünk ma, ebben az időben, hogy testvéreknek tekintjük magunkat, – én vagyok te, te vagy én, mi vagyunk ti, ti vagytok mi – így felül fogunk emelkedni mindezeken a nehézségeken.

Ezekben a kontrasztokban élünk azért, hogy tudjuk, mi az, amit igazán, igazán, igazán akarunk, és mi azt, amit nem akarunk.